Madárfiókát találtam

Találtam egy kismadarat - mit tegyek?

A fészekrakás idején, az ember könnyebben találkozik madarak jelenlétének bizonyítékaival (és magukkal a madarakkal is sűrűbben), mint egyébkor. Még az is, aki máskülönben nem vesz róluk tudomást, ilyentájt lépten-nyomon rácsodálkozik a körülöttünk élő madárvilág jelenlétének jeleire. Az egyik leggyakoribb eset, amikor "fészekből kiesett fióka"-t talál valaki és megpróbál rajta segíteni. Ezzel kapcsolatban fontos elmondani pár dolgot.

...kiesett...

A madarak fészkei gyakran lesznek fészekrablók (siklók, varjúfélék, emlősök) áldozatává, néha a vihar vagy a nagy szél veri el őket, néha egyszerűen rossz helyre építi őket a gazdája, de ilyenkor minden esetben érvényes, hogy fészekből kiesett fióka esetével állunk szemben: vagyis a fészekelhagyás ezesetben valamilyen külső hatás kényszerére történt.

...kirepült...

Ezzel szemben létezik a fészekelhagyás rendes változata, amikor a fiókák úgy hagyják el a menedéket adó fészküket, hogy elértek egy bizonyos kort és már önmaguktól képesek rá. Ekkor már "kirepülésről" van szó és a legkevésbé sem problémás a helyzet: ilyenkor békén kell hagyni őket!

A különbség a két "fészekelhagyás" között nagyon fontos!

Milyen madár ez?

Egyértelmű jegyek alapján még a madarakat nem ismerők is eldönthetik, hogy a megtalált madárnak még a fészekben volna-e a helye, vagy éppen időben kirepült esettel találkozott, vagy kifejlett példányról van-e szó. Fészeklakó madarak fiókái addig nem repülnek ki a fészekből, amíg teljes tollazatuk ki nem fejlődött és nem képesek az önálló helyváltoztatásra, hosszabb-rövidebb távú röpülésekre. Ha tehát a talált madár tollazata fejletlen és csak hever a földre bújva, érintésre eleséget kér, akkor valószínű, hogy nem fészekhagyó-korú példány. Az ilyen fióka vélhetően kiesett a fészekből, hiszen a fejlődésében a fészekhagyásig eljutó fióka bizalmatlan, menekül az ember elől és sikeresen el tud rejtőzni, életerős és nem hagyja magát. Ha időnk engedi, akkor kicsit távolabbról, elrejtőzve, figyeljünk: lehet, hogy a fióka a szülőket hívja, azok pedig időről-időre jönnek etetni - ha ezt tapasztaljuk, nekünk nincs dolgunk a madárral (ha nagyon rossz helyen van, ahol könnyen megtalálják más emberek, macskák, ragadozók, akkor érdemes bezavargatni valami fedezékbe). Kifejlett madarakat ritkán tudunk megfogás-közelségig becserkészni: ha mégis, akkor tételezhető, hogy valamilyen betegség vagy sérülés áll fenn.

Jó alapelvek

Felnőtt madarak esetében követendő:

Amikor befogunk egy madarat, mindig tartsuk szem előtt, hogy szárnyuk-lábuk könnyedén törik. Ezért biztonságosan akkor tudjuk megfogni őket, ha valamilyen szövetanyagot (vékony, könnyű anyagú ruhadarabot) borítunk föléjük és a szövet alatt a testüket kitapogatva, ott fogjuk meg őket. Természetesen saját biztonságunkra is ügyeljünk: egyrészt a lehetséges betegségek miatt, amelyeket a legyengült madarak hordozhatnak (ha nem látunk külsö fizikai sérülési jeleket), valamint ügyeljünk arra, hogy egyes gémfélék, sirályok előszeretettel piszkítanak védekezésül, vagy a csőrükkel vágnak és ilyenkor gyakran célirányosan a szemet nézik ki maguknak. Ragadozók esetében az ölőkarom a veszedelmes: ha a madár rászorított az ujjunkra, még kisebb testű, karvaly vagy vércse méretű madár esetében is fertőzésveszélyes és komoly sérülésekkel számolhatunk. Az ölőkarmuk tű hegyes - ezzel nagyjából bármilyen testrészünket ki tudják lyukasztani - szorításuk pedig nagyon erős és csak óvatos, erőteljes feszítéssel nyitható (az ölőkaromnak hátra-és-felfelé történő fordításával lehet szabadítani). Ezért aztán javasoljuk, hogy aki ragadozómadarat fog meg, mindenképpen kerülje a találkozás annak lábaival. Ez gyakran nem könnyű, mert a ragadozók védekezéskor nyitott ujjakkal előrerúgják a lábukat, követhetetlen gyorsasággal és törékenységüket hazudtoló erővel, majd célba érve rászorítanak arra, ami így "kezük ügyébe" került. Meglepően hatásos védekezés (főleg annak, aki először tapasztalja meg, hogy váratlanul négy hegyes karom mélyed a hasbőrébe).

A talált, kifejlett madarakkal a helyes hozzáállás, ha az ember átmenetileg karanténba teszi őket, ami nem más, mit mondjuk egy kisállat szállító eszköz, vagy kartondoboz - olyan, amiben a madár nem töri össze magát (ha kalitkába tesszük, legyenek a rácsok függőlegesek - ilyen kalitkában a tollak nem törnek annyira). Szállítás vagy átmeneti elhelyezés idejére amennyire ez lehetséges, sötétítsünk el a madár környezetében, ez minden madárra nyugtatóan hat és fontos, hogy ne törje magát, ne meneküljön, mert különben több kárt okozunk, mint hasznot. Pár napos gondozás és megfigyelés után kiderül, hogy az állat megmarad-e vagy sem. A reményteli esetek fogságban is isznak és táplálkoznak, mert ha ezt nem teszik, bizonyosan el fognak pusztulni, hiszen néha még akkor is elpusztulhatnak, ha viszonylag élénkek voltak és táplálkoztak eleinte.

Néhány tipikus eset:

Fiókák esetében:

Könnyen eldönthetjük, hogy a talált madár egy fióka: a kis madarak fejlődési ciklusait az alábbi képek jól mutatják (a frissen kelt csupasz csöppségtől a majdnem kifejlett tollas egyedig).



Fenyőrigó (Turdus pilaris) fészekalj fejlődése:


Akár kiesett a fióka, akár kirepült már, mindenképpen jó vezérelv nem háborgatni. Néhány esetben a szülők tovább etetik még a kiesett fiókákat is: nem biztos, hogy magunkhoz kell venni egy ilyen madarat! Inkább ne tegyük.

A kiesett fióka jelenléte gyakran arról árulkodik, hogy a fészek a közelben lehet. A szabad természetben ne keresgéljük a fészket! A fészekrabló madárfajok kifigyelik a viselkedésünket és éppen ennek alapján fognak rátalálni! Amikor elhagyjuk a helyet, becserkészik és kiszedik a fészekben lévő fiókákat vagy tojásokat.

Ha végül mégis gondjainkba veszünk egy madarat:

Milyen madárfióka ez?

Arra nézvést, hogy milyen madarat találhattunk, egy nagyon használható internetes oldalt tudok ajánlani, ahol sok madárfaj fiókájának képét összegyűjtötték: fiókák

Mielőtt etetünk:

Segítség talált madár kapcsán

Ha nem akarjuk nyakunkba venni a gondot, de segíteni szeretnénk, akkor jó tudni, hogy a nemzeti parkok kötelesek a sérült védett madarakat befogadni és ellátni és a Budapesti Állat és Növénykert, vagy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is tud segíteni.

Fontos továbbá: Az ornitofóbia létező betegség, amely azt okozza, hogy aki ebben a betegségben szenved, szabályosan irtózik a madaraktól és mindentől, amihez közük van - súlyosabb esetben a madár szó hallatán is rosszullétet él meg. Persze olyan is van, aki valamiféle fertőzéstől vagy élősdiktől tart (ami más állatokhoz hozzányúlva egyébként föl sem merül benne). Aki így van vele, de mégis segíteni szeretne, próbálja hívni a helyileg illetékes nemzeti park természetvédelmi őrét.

Ha vizimadár-tetemet találunk, amely még nem indult oszlásnak és nem látunk rajta véres, fizikai sérüléseket, feltételezhetjük, hogy valamiféle betegség következtében múlt ki. Ezesetben a vadon élő madarak érdekében - és persze saját érdekünkben is - érdemes értesíteni a tisztiorvosi szolgálatot (ÁNTSZ elérhetőségei) vagy a helyileg illetékes nemzeti park őrét (Nemzeti Parkok elérhetőségei).

Pár szóban a madárinfluenzáról: "nem a gólya hozza"

Koós Kolos
Leggyakrabban "bajba jutó" madárfiókák
(tedd a kurzort a képre)
fészekből kiesett, magatehetetlen feketerigó fióka
fészekből kirepült, szüleit váró feketerigó fióka
háziveréb fészekhagyó korban (tollazata majdnem teljesen kifejlett)
jellegzetes csőrű, begytej-fogyasztó fióka (gerle vagy galambfélék)