Madárinfluenza

Amíg az influenzavírusok három csoportjába (A, B, C) sorolhatók közül az embert mindhárom, addig az állatokat csak az „A” típus képes megbetegíteni.
E csoportba tartoznak a legszélesebb körben elterjedt (köztük a nagy patogenitású H5 és H7 jelű) törzsek, ezzel együtt a napjainkban egyik legtöbbet emlegetett H5N1 jelű ún. madárinfluenza-vírus is.
Fontos tudni, hogy ez a vírus alapjában véve állatokról-állatokra terjed, és csak igen ritkán betegít meg embereket. A humán-influenza járványokért leginkább felelős törzsek a H1 és H3 jelű vírusok, de alkalmanként azonban madáreredetű törzsek is okozhatnak influenzát emberben.
Ehhez azonban speciális feltételek kellenek, hiszen ez ideig csak olyan emberek betegedtek meg, akik a madarakkal közvetlen kapcsolatban voltak vagy beteg madarakból származó nyers termékeket fogyasztottak.
Arra egyelőre nincs bizonyíték, hogy a vírus emberről emberre terjedt volna. Ennek akkor lesz esélye, ha a H5N1 törzsek sorozatos mutációk következtében adaptálódnak az emberhez, vagy akkor, ha ezek a törzsek az ember influenzáját előidéző H1 és H3 törzsekből vesznek át géneket.
Szerencsére – és remélhetőleg ez így is marad – az eddig izolált valamennyi H5N1 törzs csak madáreredetű géneket tartalmazott, azaz eddig géncsere nem fordult elő.

Egy hattyú nem csinál járványt

A madarakat megbetegítő, nagy fertőzőképességű H5 és H7 törzsek világszerte előfordulnak.
A H5N1 vírust eddig több mint 100 madárfajból izolálták, köztük olyan nagy természetvédelmi értéket képviselő, globálisan veszélyeztetett fajokból, mint a keselyűk vagy a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis).
Hazánkban elsősorban szintén egy vízimadár, mégpedig a bütykös hattyú (Cygnus olor) került az érdeklődés homlokterébe, mint a kór potenciális hordozója és terjesztője.

Lezajlott a vadon élő madárfajok célzott vizsgálata, amelynek során az előírt kétezer kloáka-tamponos minta kétharmadát vízivad-terítékből (vadászatok alkalmával elejtett vadrécékből és ludakból), egy harmadát pedig élő madarakból kellett levenni.
Ez utóbbiak esetében a mintavételt a KvVM Természetvédelmi Hivatala koordinálta, s a lehetőségekhez képest megpróbáltak a vízhez kötődő fajokból mintát nyerni (így többek közt sikerült daruból, vadludakból, sirályokból és kárókatonákból származó anyagot vizsgálatra küldeni).
Az levett minták negatívnak bizonyultak.
Ehhez képest meglepetést jelentett, amikor Nagybaracska közelében befogott legyengült hattyúról két héttel később kiderült, hogy a H5N1 miatt pusztult el.
Ezek után a fokozott, szervezett megfigyelések révén az ország több területéről is előkerültek fertőzött madarak; a hattyúk mellett tőkés récék, szárcsák és sirályok is.
Szerencsére tömeges elhullást nem észlelt senki, háziszárnyasok pedig egyáltalán nem estek áldozatul a kórnak.

Magyarországon a különféle madárinfluenzákat - köztük a H5N1-et is – a múlt század hetvenes éveitől kezdve több ízben is sikerült kimutatni gyöngytyúkból, kacsából, pulykából, de a vadon élő fajok megbetegedésével nem foglalkoztak behatóbban.
Az alföldi állattartó-telepeken fellépő kór a háziszárnyasok közt sem okozott tömeges megbetegedést, ill. 1975-ben a továbbterjedést a fertőzött baromfi-állományok felszámolásával sikerült megakadályozni.
A vadon élő madárfajokra a H5N1 nagy veszélyt jelent, de a vírus életképessége szabad levegőn nem több, mint néhány óra és beszáradva (ürülék, vér vagy más formában) fertőzőképességét elveszíti.
Az itt előforduló madárfajok közül, a részlegesen vonuló récefélék azok, amelyek fokozott ellenállást mutatnak a vírussal szemben, pontosabban a klinikai tünetek kifejlődése nélkül hordozóivá válhatnak a madárinfluenzának.
Ugyanakkor a nagy távolságokról érkező vándormadarak nemhogy hoznák a vírust (hiszen az egy-két napos lappangási időt követően elhullást okoz), hanem sokkal valószínűbb, hogy itthon fognak szembesülni a „valósággal”…

Hogyan tovább?

Világszerte gőzerővel folyik a különböző megelőző gyógyszerek ill. vakcinák kifejlesztése, amelyek zöme (a korábbi híresztelésekkel ellentétben) elsősorban a madarak számára készül.
Botorság azt hinni, hogy érdemes egy állatbetegség elleni humán védőoltást kifejleszteni, az viszont már sokkal nagyobb kérdés, hogy hogyan lehet egy esetleges (az 1910-es évek világháborús helyzettel megnehezített időszakában, közel 20 millió ember halálát okozó ún. spanyolnátha, azaz a H1N1 altípusú törzsek mintájára fellépő) világjárvány kialakulását megelőzni.
Az európai kultúrkörben megszokott és tapasztalható higiénés viszonyok valamint táplálkozási szokások (az alapvető szabályok betartása mellett) nem valószínűsítik, hogy kontinensünkön alakulna ki egy, az emberről-emberre terjedő madárinfluenza-vírus.
A lehetséges humán problémák mellett (amelyekre több forgatókönyvet ismerünk, csak éppen a kórokozót nem…) csak remélni lehet, hogy a vírus terjedését sikerül megállítani és az továbbra sem okoz tömeges pusztítást olyan, akár világszerte veszélyeztetett fajok esetében, mint amilyenek az előszeretettel egy helyre koncentrálódó ludak, pl. a kis lilik (Anser erythropus) vagy a már említett vörösnyakú lúd.
A magyarországi állami és civil természetvédelmi szervezetek mindenesetre továbbra is folytatják madarakkal kapcsolatos vizsgálataikat és védelmi tevékenységeiket, de ezzel együtt is kérünk mindenkit, hogy esetleges információival vagy bármilyen segítő részvételével mozdítsa előre a madárvédelem ügyét, hiszen a H5N1 a vadon élő madárfajok jelentős volumenű pusztulását okozhatja!

Hogyan tudunk segíteni?

Madártetem

Ha elhullott vizimadár, viszonylag ép tetemére bukkanunk, érdemes bevizsgáltatni. Értesíteni kell a tisztiorvosi szolgálatot (ÁNTSZ elérhetőségei), vagy a helyileg illetékes nemzeti park természetvédelmi őrét: elérhetőségét tudakoljuk meg (> itt <), hordjuk magunknál ilyen esetre. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet is érdemes keresni ilyenkor, szakembereik készséggel segítenek.

 
Selmeczi Kovács Ádám cikkéből